Thursday, January 27, 2011

Hó volt, jó volt...

Dávid nélkül nincs süti

Sült alma diós morzsával

Villámsüti egy angol sztárszakácstól. Nigella Lawson nagy népszerűségnek örvend mind az angol háziasszonyok, mind pedig a férfiak... körében. Ezt a receptjét egyébként egy magyar magazinban találtam. Finom és gyors.

Hozzávalók 4 személyre: 1 kg alma, 2 tk citromlé, 1 ek liszt, 1 ek cukor. A morzsához: 10 dkg dió, 10 dkg liszt, 10 dkg barna cukor, 6 dkg zabpehely, 10 dkg vaj, őrölt fahéj.

A dióból pár szemet félreteszünk a díszítéshez, a maradékot robotgépben összedaráljuk, majd összegyúrjuk a többi morzsa-hozzávalóval. A meghámozott almát felszeleteljük, meglocsoljuk a citromlével, és a kivajazott tepsibe fektetjük. Megszórjuk a cukorral és liszttel, végül eloszlatjuk rajta a diós morzsát (legegyszerűbb két tenyered között rámorzsolni). Előmelegített, 180 fokos sütőbe toljuk, és 30 perc alatt ropogósra sütjük. Vanília-pudingot vagy fagyit kínálhatunk hozzá.

Baracklekvárral is nagyon finom, és a morzsából sem érdemes kihagyni a reszelt citromhéjat. Meg lehet próbálni más idénygyümölccsel is, alma mellé körtét vagy barackot is el tudok képzelni. A mazsola sajnos megég benne, bármennyire is belenyomkodom, de jó sütővel az is működhet. Jó étvágyat!

A süti iránti "kívánósság" örömet okoz az egész családnak. Tegnap túrótorta került az asztalra...

Tuesday, January 25, 2011

Lassan jár a csiga-biga...

... és állítólag "anyának nagy a pocakja"

">

Saturday, January 8, 2011

Két éves tünetek

Alig múlt két éves Dávid, és máris elkezdte produkálni (szinte átmenet nélkül) a "híres" tüneteket. Ezek jelenleg:
- éntudatra ébredés
- dacosság
- nyafogás
ez azért párosul
- hízelgéssel
- non-stop evéssel.
Mondanom sem kell, hogy lelassultak a napjaink... Az ébredés is korábbra tolódott, már reggel hétkor azzal ébredünk, hogy "hol a sonka?" vagy "Dávid jogót kér!". Ez persze hihetetlenül nyafogós hangon - amit próbálunk "nem meghallani", biztatva Dávidot a normál hangszínre... Hát... Sok sikert szülők...
Utána jön a nem cserélünk pellust és nem akarok felöltözni... Sajnos egy két éves már letépi magáról a feleslegesnek vélt dolgokat... Így megint csak a türelem marad. Vagy a pizsama egész nap a ruha alatt...
Fiúnkat eddig nem lehetett sokáig négy fal között tartani, ami nem is volt gond. A friss levegő talán a vírusokból is űzött el néhányat. Most viszont: "Dávid itthon marad. Nem megy sehova!" a küzdelem következő állomása...
Az éntudatra ébredés "Egyedül! Egyedül!" korszaka is beindult. Ami szintén türelemjáték... De talán a legfájdalommentesebb.
Viszont olyan hízelgésben van részünk, mint még soha... Ha a kis zsivány el akar érni valamit (vagy cipeltetni szeretné magát...), nem egy, hanem egy tucat puszit kioszt a kiszemelt áldozatnak. Azért ez cuki... :)
Étkezéssel sincs gondunk. Mármint a mennyiséggel. Az etetőszékbe sajnos két hete nem hajlandó beleülni... Ami most még okés is, csak majd a két manónál asszem "kicsit" körülményesebb lesz. Ennek megoldására még nincs ötletünk. Viszont a mindig is jól - de sokat ritkán - evő kisfiúnk zabál. Szerintünk növekedési hullám elé nézünk :) Egy egész banánt + 2 mandarint + plusz még esetleg egy joghurtot is bevág a fő étkezések között, majd három fogásos ebédet követel... Ez is elég cuki, csak ne kakálna annyit utána...
A lelassult és türelmünket próbára tevő napjainkat az önálló elalvásra való szoktatással próbáljuk majd feldobni. Legalábbis ezt a következő nagy projektet vettük a fejünkbe...

Wednesday, January 5, 2011

Választékosan

Ha Dávid rákattan egy mesekönyvre, akkor azt néhány hétig le se lehet tenni. A Boribon könyvek sem mind egyformán sikeresek nála, de a "Boribon autózik" elég jól sikerült példány. A kis két éves tegnap este meglepett bennünket azzal, hogy egész mondatokat idéz fel a könyvből, amint a releváns oldalhoz érünk.

Dávid: "Süni, fogadd el uzsonnára ezt a szép almát!"

Mi csak összenéztünk apával a háta mögött...

Ünnepi ízelítő

A szokásos menüről idén sem mondtunk le. Mama savanyított káposztát. Köszönjük!


Érkezett egy adag mákszállítmány. Köszönjük!


Új Évkor korhelylevessel indítottuk a napot.



...és a karácsonyi töltött pulykát, vagy a püspökkenyeret még nem is említettem... Nyami...

Szülinap még 1x

A Fórián család nálunk

A gyerekek egy hét alatt jól összebarátkoztak:


Mi pedig nagyon örültünk a vendégeknek! Jókat kirándultunk, együtt szilvesztereztünk és sokat ettünk...

Tuesday, January 4, 2011

Karácsony és az ajándékok

Idén már Dávid is kívánt Karácsonyra.
Apa: "Mit szeretnél a Mikulástól?"
Dávid: "Ruhát!"
Apa: "Milyen ruhát???"
Dávid: "Feketét!"
Idővel azért tartunk tőle, hogy bővül majd a fantáziája...



Karácsonykor Balázs látogatott meg minket, így Szenteste ő adott át ajándékot. Olyan Balázsosat... Pályarendszer, meg mindenhova felkapaszkodó és egyéb mérnöki képességekkel megáldott kiskocsi... Azóta is nagy sikere van.



Dávid az éves ajándékozási hullámot az év utolsó hónapjában tudja le. Kezdve a november végi szülinapjával, majd Mikulás, Karácsony, Névnap... Aztán jön a többi 11 sivár hónap... Ilyenkor, év végén, próbálunk rásegíteni az ajándékok egyenletes elosztására, de hát van még hova fejlődni...

Mindenesetre Dávid nagy örömét lelte a abban, hogy üres ajándékos zacskókkal szaladgált a lakásban, és "rénszarvas eleséget" szórt a küszöbre, abban reménykedve, hogy a Mikulás naponta többször felénk néz, és megtölti a zacskókat.