Két éves tünetek

Alig múlt két éves Dávid, és máris elkezdte produkálni (szinte átmenet nélkül) a "híres" tüneteket. Ezek jelenleg:
- éntudatra ébredés
- dacosság
- nyafogás
ez azért párosul
- hízelgéssel
- non-stop evéssel.
Mondanom sem kell, hogy lelassultak a napjaink... Az ébredés is korábbra tolódott, már reggel hétkor azzal ébredünk, hogy "hol a sonka?" vagy "Dávid jogót kér!". Ez persze hihetetlenül nyafogós hangon - amit próbálunk "nem meghallani", biztatva Dávidot a normál hangszínre... Hát... Sok sikert szülők...
Utána jön a nem cserélünk pellust és nem akarok felöltözni... Sajnos egy két éves már letépi magáról a feleslegesnek vélt dolgokat... Így megint csak a türelem marad. Vagy a pizsama egész nap a ruha alatt...
Fiúnkat eddig nem lehetett sokáig négy fal között tartani, ami nem is volt gond. A friss levegő talán a vírusokból is űzött el néhányat. Most viszont: "Dávid itthon marad. Nem megy sehova!" a küzdelem következő állomása...
Az éntudatra ébredés "Egyedül! Egyedül!" korszaka is beindult. Ami szintén türelemjáték... De talán a legfájdalommentesebb.
Viszont olyan hízelgésben van részünk, mint még soha... Ha a kis zsivány el akar érni valamit (vagy cipeltetni szeretné magát...), nem egy, hanem egy tucat puszit kioszt a kiszemelt áldozatnak. Azért ez cuki... :)
Étkezéssel sincs gondunk. Mármint a mennyiséggel. Az etetőszékbe sajnos két hete nem hajlandó beleülni... Ami most még okés is, csak majd a két manónál asszem "kicsit" körülményesebb lesz. Ennek megoldására még nincs ötletünk. Viszont a mindig is jól - de sokat ritkán - evő kisfiúnk zabál. Szerintünk növekedési hullám elé nézünk :) Egy egész banánt + 2 mandarint + plusz még esetleg egy joghurtot is bevág a fő étkezések között, majd három fogásos ebédet követel... Ez is elég cuki, csak ne kakálna annyit utána...
A lelassult és türelmünket próbára tevő napjainkat az önálló elalvásra való szoktatással próbáljuk majd feldobni. Legalábbis ezt a következő nagy projektet vettük a fejünkbe...