Lekenyerezés

Dávid komolyan veszi a dackorszakot. Ha el kell indulnunk az a baj, ha haza kell jönnünk, meg az. Bár a szép idő mostanában támogatja az induljunk el projektet, inkább a hazatérés a nehézkes (vagy az autóba beszállás a kismotorról - amit ismét ezerrel hajt, szigorúan bukósisakban.) Ha anya elfárad a nagy utcai hajszában - ami így pocakosan nem ritka - akkor néha a lekenyerezés eszközéhez nyúlok. Van egy kedvelt cukrászda a közelben, "isteni" csokinyalókával. Minap is ilyet kapott Dávid, annak fejében, hogy hajlandó lesz hazamotorozni - és otthon, ebéd után meg is eheti a zsákmányt. Elég sok félig megrágott csokinyalókánk van ám otthon... Ez a legutóbbi eset egy szombati napon történt, így hazaérkezésünk után Dávidot apa vette kezelésbe. Még én az ebédet melegítettem, ezt hallom a nappaliból:

Dávid: "Anya meg fog ölni minket!"

Hirtelen nem is tudom, hogy mi izgatott jobban: hogy megtudjam, mi van a kijelentés hátterében, vagy az, hogy kitől tanulta ezt szöveget a kis szivacsagyú gyerek??? Kiderült, hogy a csokinyalóka szőröstől-bőrőstől eltünt..., amíg az ebéd készült... Apai "felügyelet" mellett... A szókincs-gyarapodásra is hasonló a gyanúm...